Kételyek és hazugságok


(Edward szemszöge)


Másnap reggel Alice robbant be a szobánkba.

- Gyertek már. Mindenki csak rátok vár. Emmett-be már nagyon benne van a mehetnék - csicseregte Alice.

- Rendben van. Mindjárt megyünk – mondta kedvesem mosolyogva.

- Amúgy Emmett miért siet most ennyire a suliba? Soha nem szeretett oda járni - kérdeztem.

- Ez egyszerű. Most se a suli miatt akar már menni. Alig várja, hogy újra Bella vezessen. A fiúk azon szoktak fogadni, hogy Bella mennyi idő alatt teszi meg az utat a sulitól hazáig vagy fordítva. Ja meg élvezi, ahogy Bella száguld. Őrültebb a vezetési stílusa, mint a tied, vagy mint Emmett-é. Ezért Esme mindig leszidja Bellát. Igaz?- mondta Alice.

- Igen, de azt se felejtsd el, hogy Emmett szoktatott rá a gyorsaságra. Minden az ő hibája - mondta kedvesem mosolyogva.

- Nem kellett sokat unszolni téged hugi. Csak egyszer kellett ráérezned az izére és onnantól már nem volt megállás. Amúgy most ki megy majd kivel? Most, hogy Edward itt van, nem férünk be egy kocsiba hatan – kérdezte lentről Emmett.

- Nekem mindegy, hogy megyünk, de Edward velem jön. A Többit pedig rendezzétek le egymás között - kiabált vissza neki kedvesem, majd hozzám lépet. – Feltéve, ha velem akarsz jönni - incselkedet.

- Ki nem hagynám –mondtam neki majd megcsókoltam a homlokán.

- Na menjünk - mondta Alice majd megfogta Bella kezét és elkezdte lefele húzni a nappaliba. Én is elindultam utánuk. Esme a nappaliba várt már minket.

- Legyetek jók. Délután majd találkozunk. Ja és Bella ésszel legyél - dorgálta meg anyánk mosolyogva Bellát.

- Ígérem anya - mondta Bella majd megölelte Esmét és utána még hozzáfűzte. – most csak 12 perc alatt fogok a suliba érni.

- Na azt próbáld meg! – mondta Esme majd fejbe akarta verni Bellát, de ő gyorsabb volt és már csak az ajtóból szólt vissza neki, hogy délután találkozunk – Edward jó lenne, ha megnevelnéd Bellát. Emmett és Jasper csak rossz hatással voltak rá eddig.

- Ez nem is igaz. Amúgy meg Bella már nálunk is rosszabb. Az az új hobbija, hogy engem ugrat. Pedig ezt én szoktam. Elveszi a játékomat a kis boszorkány – mondta Emmett durcásan.

- Hallottam. Amúgy meg Emmett ha velünk akarsz jönni, akkor, told ki a seggedet a házból, mert különben itthon hagyunk és futva jössz suliba, de nem vámpírsebességgel, hanem emberi tempóban – szólt neki kintről Bella.

- Úgy sem mered. Amúgy meg Edward is itt van még. Szóval úgy se hagynál itt - szólt vissza neki Emmett vigyorogva.

- Te azt csak hiszed – mondta kedvesem majd hallottuk, hogy elhajt a kocsival.

- Ilyen nincs. Tényleg itt hagyott minket – háborodott fel Emmett.

- Hahahah - jött le röhögve Alice. - Ez jó volt. Én tudtam, hogy Bella el fog menni. Ja, Edward siess. Téged vár az erdő közepén. Emmett te pedig tedd be a seggedet Rose kocsijába.
Nekem se kellett több. Elindultam Bella után. Meg is találtam nem messze a háztól várt.

- Látom Alice szólt. Bocs, hogy nem vártalak meg, de nem volt most kedvem Emmett poénkodását hallgatni - mentegetőzött.

- Semmi baj. Nem volt terhemre. Ha akarod, akkor már indulhatunk - mondtam neki a kedvenc féloldalas mosolyommal.

- Nem akarsz te vezetni?- kérdezte meg Bella.

- Nekem mindegy – mondtam neki. Ez igaz is volt. Engem soha nem zavart, amikor Bella vezetett.

- Akkor üljünk be - mondta Bella majd beült a kocsiba és beindította motort. Én is gyorsan bevetettem magam az anyós ülésbe és már száguldottunk is az iskola felé. Bella tényleg elég őrült módjára vezetett. Kb. 10 perc után megpillantottam az iskola épületét. Semmit se változott azóta mióta utoljára itt jártam. Bella leparkolt arra a helyre ahol én parkoltam régen a Volvómmal. A Többiek is megérkeztek utánunk nem sokkal. Egyszerre szálltunk ki mindannyian a kocsikból majd Alice vezetésével odajöttek hozzánk. Elég feltűnő jelenség lehettünk. Igaz a többieket látták már a diákok csak engem nem, de még is megbámultak minket.

- Na gyere Edward. Ideje neked is beiratkoznod. Majd elintézzem, hogy Bellával közös legyen az órarended – mondta Alice és elkezdett húzni a bejárat felé. A többiek is követtek minket.

- Hugi ez nem volt szép dolog tőled. Miért hagytál minket otthon? Ez nagyon bántó dolog volt. A szívem teljesen meghasad – mondta tetetett fájdalommal a hangjába Emmett, még az arcára is kitett egy fájdalmas fintort.

- Jaj Emmett. Ne játszd már meg magad. Tudod, hogy nem hatsz meg vele. Amúgy meg Drága Bátyuskám a te szíved már rég nem dobog, szóval ez egy elég hülye poén volt. Tőled jobbra számítottam volna - oltotta le kedvesem.

- Na végre. Valaki legalább beolvas Emmettnek. Egyedül tőled fogadja el a negatív kritikákat úgy, hogy nem ugrik neked – mondta Jasper.

-Ó ez csak azért lehet, mert fél tőlem a kis Emm mackó. Fél, hogy megint ki fog kapni –mondta kedvesem gonosz mosollyal az arcán.

- Ebben van igazság. Emlékeztek még arra, amikor Bella még újszülött volt és először verte meg Emmettet? Akkor mindig azt hajtogatta, hogy ez azért van, mert Bella most még sokkal erősebb nála. Soha nem ismerte be volna, hogy egy lánytól kapott ki. – mondta Jasper miközben nagyokat nevetgélt. Soha nem láttam Jaspert ennyire felszabadultnak az emberek közelébe. Bella tényleg megváltoztatta az egész családod. Egyáltalán nem hallok Jasper gondolatai közt olyanokat, hogy „Milyen finom a vére.” meg hogy „Olyan jó lenne megkóstolni.” Semmi ilyen gondolata nincs. Még nem is képzeli el a szituációt, hogy hogy végezne vele. Teljesen érzéketlen lett a vér illatára. Tényleg sok hálával és köszönettel tartozunk Bellának.

- És amikor letelt az egy év újra kihívta Bellát egy erőfitogtatásra és kikapott újra. Azóta hányszor is próbálkoztál Emmett? - Kérdezte mosolyogva Alice.

- Legalább százszor. De azért nyert, mindig mert használta a hülye képességeit. Anélkül nem tudna legyőzni - mondta Emmett és még jobban kidüllesztette az izmait.

- Én csak azért használom bátyus, mert te mindig hátulról akarsz támadni. Szerintem ez se valami sportszerű. Amúgy meg csak az elején használom. Utána ki szoktam kapcsolni – mondta Bella még mindig mosolyogva.

- Hiszi a piszi. Én is ezt mondanám – mondta Emmett majd bevágta a hisztit.
Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy megérkeztünk az irodához, és hogy egy nő néz rám kíváncsi szemekkel.

- Üdvözlöm. Miben segíthetek? – kérdezte, de közben többször is megakadt és a szíve is sebesen kezdett el verni, amikor rám nézett. Hallottam, hogy Bella mellkasából egy halk morgás tör fel és gyilkos tekintettel figyeli a titkárnőt.

- Szeretnék beiratkozni. A nevem Edward Cullen – mondtam neki. Semmi elkápráztatás nem volta a hangomba, de a titkárnő még jobban elpirult és a gondolatai is megrohamoztak. „Uram isten. Olyan helyes és jóképű, de túl fiatal hozzám, de akkor is nézni és ábrándozni azért csak lehet. Azt nem büntetik. Remélem, elég sokszor össze fogok vele futni. Egyszerűen elolvadok a pillantásától. Na és a hangja. Egyszerűen lenyűgöző. Úgy érzem, ő bármit kérhet tőlem. Rögtön igent mondanék neki mindenre.” Mosolyognom kellett ezen a gondolatmeneten. A titkárnő azt hitte, hogy ez a mosoly neki szól ezért még jobban begerjedt. „Te jó ég rám mosolygott. Olyan szexi a mosolyával. Alig tudom már visszatartani magam. Már most ráugranék itt helyben. Kíváncsi vagyok, hogy hogy tud csókolni azzal az érzékien szexi ajkaival.” – hirtelen csak azt hallottam, hogy az ajtó hangosan becsapódik. Mikor hátranéztem láttam, hogy Bella nincs sehol és Jasper is elindul az ajtó felé.

- Itt vannak a papírok és egy térkép. Ezt pedig írassa alá a tanáraival és a tanítás végén hozza vissza – mondta a titkárnő. Én csak egy köszönömöt mondtam és elindultam, hogy megkeressem Bellát és Jaspert és hogy megtudjam mi történt. Elég hamar meg is találtam őket. Kint voltak az udvaron és az egyik padón ültek. Vagyis csak Bella ült. Jasper ott térdelt előtte.

- Bella kérlek, nyugodj meg. Nem mehetsz vissza. Tudod, hogy semmi butaságot nem csinálhatsz. Ne akard, hogy Esme és Carlisle csalódjon benned. Amúgy meg Edward nem tehet róla. Ez a természetünkből fakad. Nem csinált semmit – mondta neki Jasper és éreztem, hogy nyugalom hullámot küld Bella felé.

- Ne véd. Nagyon jól láttam, hogy mi volt. Láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet és, hogy tetszik neki, amiket az a nő gondolt róla. De már nem sokáig fog ilyen gondolatai lenni. Sőt. Semmilyen gondolata nem lesz azok után, amit tenni fogok vele. Már azt is kigondoltam, hogy mit hogyan fogok csinálni. De az első és legfontosabb az, hogy szenvedni fog. Élvezettel fogom megölni - mondta Bella hidegen és élvezettel. Csak akkor vettem észre, hogy koromfeketék a szemei mikor közelebb értem. Ezek szerint ő is hallotta a titkárnő gondolatait. Jó igaza van. Tényleg egy kicsit elég durvák voltak a gondolatai. Főleg a végén. De nekem ez az egész csak nevetséges volt. Bella meg totál kiakadt tőlük. A legrosszabb nekem az volt, hogy azt hitte, hogy nekem ez mind tetszik. Hogy hihette ezt azok után mikor már százszor elmondtam neki, hogy csak őt szeretem és senki más nem kell nekem rajta kívül. Teljesen elment az esze.

- Ezt most azonnal verd ki a fejedből. Ez nem te vagy Bella. Az a Bella, akit ismerek, egy ilyenen nem akadna ki, hanem csak mosolyogna és nevetne ezen az egészen. Nem pedig ilyen forrófejű és csak az jár az eszébe, hogy hogy öljön meg egy szerencsétlen embert – próbálta meggyőzni Bellát.

- Neked is voltak hasonló gondolataid Jasper. Én mindet hallottam. Nekem itt ne játszd meg magad. Én minden apró kis taktikádról tudok. A te ötleted volt az is, amit én tervezem. Tőled vettem az ötletet. Senki se jönne rá. Hiszen te mindig tudod, hogy mit csinálsz. Nem hiába vagy te a legjobb stratéga a családban. Neked mindig jó ötleteid vannak – mondta Neki Bella egy ördögi mosoly kíséretében.

- De az már rég volt. És utálom is magam azokért a gondolatokért. Azóta már megváltoztam hála neked –válaszolta neki Jasper. Hangjában érezni lehetett a hálát.

- Én se akarok embert bántani, de annak a nőcskének halnia kell. Amúgy meg rajtad és rajtam kívül soha senki nem tudná meg. Ez csak a mi kis titkunk maradna. Még Edward se jönne rá soha. Ő most csak úgy is azzal van elfoglalva, hogy visszanyerje mindenki bizalmát. Azon kívül most semmi más nem érdekli. Alice-t pedig könnyen ki tudom játszani. Ő se látná meg. Most se látta, hogy elterveztem.

- Bella iszonyat hülyeségeket hordasz most itt össze vissza ugye tudod? Honnan veszed azt, hogy Edwardot csak az érdekli a legjobban, hogy visszanyerje a bizalmunkat? – kérdezte Jasper meglepődve.

- Ó hát ez egyszerű. Csak erre tud gondolni. Tudod, erről senki nem tud, de figyelem Edward minden egyes gondolatát. Még senkinek se mondtam eddig, de most neked elmondom. Kíváncsi vagyok a véleményedre. Tudod, eléggé furcsállom, hogy Aroék csak úgy simán elengedték Edwardot. Ez nem vall rájuk. Ismerem már annyira a szokásukat, hogy gyanakodjak. Valami tervük van és Edwardot akarják hozzá felhasználni. Nem tudom, hogy mire készülhetnek. Ne értsd, félre én nem gyanakszom Edwardra, hogy ő is benne van, és azért hallgatom ki a gondolatait, hanem azért mert hátha hallott valamit, amit ő nem tart fontosnak, de lehet, hogy nekünk az lehet. Szerinted? - Kérdezte Bella kíváncsian. Láttam rajta, hogy a szemei már nem feketék és nem a gyűlölet sugárzik a tekintetéből. Helyette újra arany barnák voltak a szemei és csak a kíváncsiság látszódott. Nagyon megdöbbentett, amit mondott. Van benne valami igazság. Aroék eddig nem igazán engedtek el eddig senkit. Sőt. Csak Elezart eddig, de őt is, csak azért mert találtak valakit, aki tehetségesebb nála.

- Lehet, hogy igazad van Bella. Ezt Carlisle is meg kellene beszélned –mondta neki Jasper. Látszott rajta, hogy valamin még mindig gondolkodik.

- Én arra gondoltam, hogy elmegyek Aroékhoz. Ott talán több mindent tudok kideríteni. És hogy ne gyanakodjanak, majd azt mondom látogatóba jöttem. Amúgy is megígértem Felixnek, hogy meglátogatom. Hisz még is csak a volt vőlegényem – mondta neki Bella majd egy nagyot sóhajtott.

- Edwardnak és a többieknek mit mondasz? Mert nem csak egy-két napról lenne szó. Amúgy még mindig nem tudom mért mondtál akkor igent Felixnek. Mindenkit nagyon megleptél vele. Képes lettél volna hozzámenni egy Volturihoz? – kérdezte Jasper kíváncsian.
Felix megkérte Bella kezét és Ő igent mondott? Hogy lehet ez? Miért nem mondta ezt el nekem senki? Bellától elvártam volna.

- Azt még nem tudom. De az igazat csak te és Carlisle fogjátok tudni. Azért mert muszáj volt. Ha akkor nem mondtam volna igent, akkor valamivel kényszerítettek volna, hogy álljak be hozzájuk és hagyjam el a családomat. Én ezt nem akartam. Ezért Aro egyességet ajánlott. Ha hozzámegyek valamelyik Volturi talpnyalóhoz, akkor békén hagy és élhetem tovább az életem. – mondta Bella szomorúan.

- Akkor megint csak a családunk miatt tetted? Mért vagy te ennyire önfeláldozó Bella? Mindig más boldogságát helyezed előtérbe. Miért van ez?

- Tudod Jasper akkor nem volt veszteni valóm. Amikor ez az egész történt még nem tudtam, hogy Edward él. De ezt hagyjuk. Nem szeretek erre emlékezni. Amúgy meg köszönöm, hogy meghallgattál. Most már megnyugodtam – mondta kedvesem majd küldött Jasper felé egy hálás mosolyt.

- Szívesen. Te is mindig segítesz nekünk. Most legalább törlesztettem egy kicsit. De most már menjünk, mert a végén még elkésünk - válaszolta Jasper majd felállt és Bellát is felsegítette. Elindultak a bejárat felé. Nem akartam, hogy megtudják, hogy kihallgattam őket ezért gyorsan bementem abba a terembe ahol az órám lesz. Rá nem sokkal Bella is belépett a terembe és odabújt hozzám.

- Ne haragudj, hogy elmentem. Szükségem volt egy kis friss levegőre – hazudta kedvesem. Ha nem hallottam volna, hogy mi történt még el is hittem volna. Nagyon jó színésznő lett belőle az évek során. Mivel nem akartam elárulni magamat és én is elég jól színészkedtem. Felöltöttem féloldalas mosolyomat és úgy válaszoltam Bellának.

- Semmi baj szerelmem. Megértem. De gyere, üljünk le. Mindjárt jön a tanár is - mondtam neki majd leültünk. Nem szerettem hazudni, főleg nem Bellának, de a helyzet most ezt kívánta. Nem hittem volna, hogy Bella képes erre. Ő már tényleg nem az a Bella, akibe Én annak idején beleszerettem. Olyan mintha mást zártak volna imádatom testébe. Ezek után már kíváncsi vagyok, mit hoz nekünk a jövő. Ez a jövő lehet fájdalmas és boldog. Remélem az utóbbi fog teljesülni.