2009. szeptember 16., szerda


12.fejezet

Újra együtt?


(Alice szemszöge)

Már egy év telt el azóta mióta újra elváltunk Edwardtól. Nagyon hiányzik. Olyan jó lett volna, ha ő is velünk tartott volna. Újra Forksban vagyunk a suliban. Éppen egy nagyon unalmas órán ülök Bellával. Mostanában Bella se a legjobb társaság. Olyan, mint egy élőhalott. Egész nap a szobájában gubbaszt, és csak vadászni jár ki nagyon ritkán. Velünk is csak akkor beszél, ha kérdezzük, de akkor se mindig válaszol. Csak a teste van itt velünk. A gondolatai mindig máshol járnak, ez a más pedig általában Edward. A többieket is megviselte ez a dolog, de ők az óta újra visszatértek a régi kerékvágásba, hiszen örültünk, hogy tudtuk Edward él és bármikor láthatjuk. Ránéztem az órára. Már csak pár perc volt hátra az órából, hál istennek az is elég hamar elrepült. Bellával gyorsan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk az ebédlő felé a többiekhez. Mikor odaértünk a többiek már elfoglalták a helyüket. Bellával beálltunk a sorba, hogy megvegyük a kajánkat. Mikor kifizettük célba vettük az asztalunkat.

- Na lányok milyen volt a napotok?- kérdezte Emmett. Ezt minden nap megkérdezi tőlünk, de általában csak én válaszolok rá. Bella soha nem reagál erre.

- Unalmas. Nem történik mostanában semmi, ami egy kicsit is izgalmas lenne - mondtam majd hirtelen látomásom támadt, de nem is egy, hanem kettő. Az egyik az volt, hogy az egyik fiú ide fog jönni és megkérdezi Bellát, hogy el kísérné-e a bálba, ami a jövő héten lesz. A másik Edwardról szólt. Hogy mi? Edwardról? Nagyon koncentráltam, hogy minden apró részletet lássak. Uram Isten Edward hazajön és nem csak látogatóba, hanem örökre. Bella ennek nagyon fog örülni és újra a régi lesz, de nem csak ő, hanem az egész család. Hatalmas mosoly terült el az arcomon.

- Alice, Alice. Mond, mit látsz?- kérdezte tőlem Jasper. Nem akartam még neki se elárulni, hogy mit láttam Edwarddal kapcsolatba. Had legyen, ez mindenkinek meglepi. Ezért csak a látomásom egyik felét mondom el.

- Semmi különös csak Bellához ide fog jönni az egyik fiú, hogy megkérdezze, hogy el megy-e vele a bálba - mondtam nekik.

- És ezért volt az a hatalmas mosoly?- kérdezte Emmett.

- Ja nem, hanem azért mert Bella helyett Rosalie fog válaszolni a fiúnak és elhajtja - mondtam. Hazudtam. Igaz volt benne igazság. Rosalie mindenkit elhajtott, aki megszólítja Bellát, tehát reménykedtem benne, hogy ezúttal is így lesz.
Már pont fel akartunk állni az asztaltól, amikor idejött az iskola „szépfiúja”, hogy megkérdezze Bellát.

- Sziasztok!- köszönt félénken. Hát igen. Hiába vagyunk szépek, attól még az emberekben benne van az, hogy féljenek tőlünk - Bella lenne kedved eljönni velem a bálba?- kérdezte. Bella egy pillantást se vetett rá. Észre se vette.

- Na idefigyelj öregem. Honnan vetted a batárságot ahhoz, hogy megszólíts minket és miért hiszed azt, hogy Bella el fog veled menni bárhova? Te egy kis senki vagy Bellához képest, tehát jobban járnál, ha eltűnnél innen. - mondta neki Rosalie nem túl kedvesen. A fiú természetesen egyből hátra arcot csinált és olyan gyorsan eltűnt amilyen gyorsan csak tudott. Hál Istennek nem derült ki a hazugságom. Nem csalódtam Rosalie-ban.

- Rosalie ez nagyon jó volt. - röhögött Emmett. Emmett jó kedve Jasperre is ráragadt és együtt nevettek tovább. A nap további része unalmasan telt. Volt még egy látomásom Edwardról, amiben megtudtam, hogy három nap múlva ér ide, valamikor a délelőtt folyamán. Szuper akkor, három nap múlva nem megyek be a suliba. Már a kocsiban ültünk és szokás szerint Bella vezetett. Elég hamar hazaértünk, köszönhetően Bella vezetési stílusának. Rosszabb volt, mint Edward, de még Emmettnél is őrültebben vezetett. Bella leparkolt a garázsba és mire mi többiek kiszálltunk, ő már sehol sem volt. Hallottuk még, hogy köszön Esmének és már el is tűnt a szobájába. Remek. Legalább vele nem lesz gond, gondoltam magamban, majd megfogtam Jasper kezét és behúztam magam után a nappaliba ahol már Esme várt minket. Ezek szerint Carlisle megint a kórházban van.

- Szia Anya! - köszöntem neki.

- Sziasztok. Na, milyen volt a mai napotok? - kérdezte mosollyal az arcán, de látszott rajta, hogy fél perccel ezelőtt még szomorú volt. Ez érthető, hiszen aggódik Belláért.

- Unalmas. - mondtam majd levetettem magam a kanapéra. Jasper is leült mellém. Emmett közben bekapcsolta a tévét és elkezdett nézni valami hülye meccset. Minden nap ezt csinálta. Egész nap a tévé előtt ült. Na, jó azért néha Rosalie-val is eltűnt egy két órácskára, szerintem nem kell részleteznem, hogy olyankor mit csináltak.

Három nap múlva.

Na, végre. Ha minden igaz Edward nemsokára megérkezik. Jaj, bárcsak már itt lenne. A többiek iskolába vannak, Carlisle és Esme pedig a dolgozószobában. Hirtelen látomásom támadt. Edward itt van, csak nem tudja eldönteni, hogy kopogjon-e vagy ne. Na, majd én ezt megoldom. Gyorsan az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam és akkor megláttam őt.

(Edward szemszöge)

Az ajtó hirtelen kinyílt. Alice állt az ajtóban. Mikor meglátott hatalmas mosolyra húzta a száját és a nyakamba vetette magát.

- Ó Edward. Olyan jó, hogy itt vagy. Annyira örülni fog neked mindenki. Senki sem tudja, hogy jössz. Meglepetésnek szántam mindenkinek – csicseregte Alice boldogan.

- A többiek hol vannak? - kérdeztem, hiszen már látni akartam Bellát.

- Még suliban. Csak Esme és Carlisle van itthon. A többiek csak később jönnek - mondta. Ezen nagyon elszomorodtam, mert ez azt jelentette, hogy még várnom kell arra, hogy lássam Bellát.

- Esme, Carlisle!- kiabált Alice. - Gyertek, van számotokra egy kis meglepetésem.

- Mindjárt megyünk. - szólt le apám.

Pár perccel később tényleg megjelentek a lépcső tetején. Mikor megláttak egy pillanatra megtorpantak, majd úgy, mint az előbb Alice, anyám is a nyakamba vetette magát.

- Jaj fiam. Olyan jó újra látni téged. Mennyi ideig maradsz? - kérdezte Esme. Már válaszolni akartam, amikor Alice megelőzött.

- Velünk marad örökre. Soha többet nem megy el innen. –mondta húgom boldogan.

- Ez igaz?- kérdezte anyám.

- Igen. Most már veletek maradok végleg. - mondtam nekik mosolyogva. Mind a hármójuk arcán hatalmas mosoly jelent meg.

- Úgy fognak neked örülni a többiek is. Főleg Bella. Olyan szomorú és magányos mostanában. Egész nap ki se mozdul a házból. Csak vadászni jár el. Nagyon aggódom érte. Félek, hogy valami örültséget fog csinálni - mondta anyám szomorúan.

- Ne aggódj Esme. Most már minden rendbe fog jönni. Edward majd helyre rázza újra. - mondta Alice boldogan.

- Remélem - mondta anyám még mindig szomorúan.

- Amúgy sikerült Bellát megfékeznetek? – kérdeztem. Nagyon érdekelt, hogy mi történt vele, velük. Azt már tudom, hogy Bella magába fordult.

- Igen a fiúknak sikerült nagy nehezen megfékezniük, de előtte a fél erdőt kiirtotta. Iszonyat dühös volt. Ezen vezette le a dühét. Ez még mindig jobb volt, mint ha embereket ölt volna. Amúgy meg nagyon rossz állapotba került haza. Tele volt sérülésekkel és nagyon legyengült. A képességeit se tudta használni, igaz az óta se használja őket. Teljesen maga alatt van. Egyedül Jasper előtt rejti el az érzéseit. Nem akarja, hogy neki is rossz legyen - mondta apám.
Nagyon elgondolkoztam apám szavain. Belegondoltam, hogy mindezt én tettem Bellával. Miattam került ilyen állapotba. De ígérem minden ellene és a családom ellen elkövetett bűnt jóvá fogok tenni. Hirtelen Alice mellettem megdermedt, majd a szemei üvegessé váltak. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy látomása van.

- Alice. Mondd, mit látsz? - kérdeztem tőle.

- Majd megtudod. - mondta sejtelmes vigyorral. A gondolatait is eltitkolta előlem. Nem akarta, hogy a fejéből olvassam ki. Néhány perccel később meghallottam, hogy egy kocsi ráfordul az útra és eszeveszett száguldásba kezd. Na, ez biztosan Emmett lesz. Gondoltam magamba.

- Ezerszer megmondtam ennek a lánynak, hogy ne száguldozzon így. Tudom, hogy nem lehet semmi baja, de akkor is. Ha hazajön, szépen beszélek a fejével - gondolta magába Esme.

- Esme ki az, aki vezet? - kérdeztem rá a gondolatára.

- Bella. - mondta teljesen egyszerűen Alice.

Hallottam, hogy odakint a ház előtt megáll az autó és kinyitódnak az ajtók.

- Bella nem hiszem el, hogy miért vezetsz mindig ilyen gyorsan. Ha legalább sietnél valahova, mondjuk vásárolni akkor azt, mondom, hogy jó. De nem. Az első dolgod az, ha hazajössz, hogy köszönsz Esmének és utána bezárkózol a szobádba - mondta Rosalie. Hát igen ki más tehetne egy ilyen megjegyzést.

- Te Hugi megdöntötted a saját csúcsodat. Öt perc alatt értünk haza. Eddig hat volt a rekordod. - hát igen ez Emmett. Ő mindenből viccet csinál. De azt nem értem, hogy-hogy lehet, hogy Bella ilyen gyorsan vezet. Soha se szerette a száguldást. Látszik mi mindenről maradtam le.

- Hagyjátok úgy se fog válaszolni- mondta Jasper nyugodtan.

- Te hugi. Válaszoltál már annak a bájgúnárnak? - kérdezte Emmett. Kinek kellett volna válaszolnia és minek?

- Emmett, hogy tudsz ilyen hülyeségeket kérdezni? Tudod jól, hogy semmi esélye a kis talpnyalónak. Csak azért hívott el a bálba, hogy hencegjen velem. „Jaj, nézzétek én Bella Cullenel jöttem a bálra! Mindenki irigykedjen csak. Veletek úgy se állna szóba.” Na, kösz Emmett, de én egyik férfinak se vagyok a játékszere, hogy kedvére játszhasson velem. Az ilyen idiótáktól herótot kapok. - mondta kedvesem dühösen.

- Jól van, na, csak poén volt. - mentegetőzött Emmett.- De amúgy mi ütött beléd, hogy most ennyit beszéltél? Mostanában szinte mindenkit levegőnek nézel. Csak…

- Emmett most azonnal fejezd be. Nem akarom hallani a nevét. Megértetted? Csak te vagy egy tapintatlan bunkó. Mindenki megállja azt, hogy ne mondja ki a nevét, de te Emmett Cullen nem tudod. Miért nem tudsz egyszer valamit úgy csinálni, ahogy azt kellene. Ja, bocs, de tudsz. Két dolgot. Az egyik, hogy-hogy kell jól tévét nézni és fogni a távirányított, a másik meg hogy-hogy okozz örömöt Rosalienak. Ehhez a két dologhoz értesz. Semmi máshoz - mondta Bella. Nem kellet látnom ahhoz, hogy lássam milyen dühös. A hangja is bőven elég volt.

- Most azonnal vond vissza, amit mondtál és kérjél bocsánatot. - mondta neki Emmett. Az ő hangján is lehetett hallani, hogy dühös.

- Nem vonok vissza semmit. Amúgy meg miért kérjek bocsánatot, amikor te se szoktál. Egyedül Rose-tól kell bocsánatot kérnem amiatt, hogy megemlítettem egy ekkora tökfilkóval együtt. Tehát Rosalie bocsánat, és ha nem haragszotok, akkor én most megyek. – mondta Bella. Uram isten. Kérlek, ne menj el. Látni szeretnélek. Alice is megijedhetett mellettem, mert kiviharzott az ajtón ki Belláékhoz.

- Eszedbe ne jusson elmenni Bella. Most nem mehetsz sehova. Egyedül csak be a házba. - parancsolt rá Alice.

- Bocs Alice, de most nem igazán tudnám elviselni Emmettet és nem akarok neki ugrani. Most le kell higgadnom. - mondta Neki kedvesem egy kicsit lágyabban.

- És ha szabadna tudnom hova akarsz menni?- kérdezte Alice.

- Természetesen Jake-hez és a farkasokhoz le La Push-ba - mondta Bella. Hogy hova? És kihez? Nem akarom, hogy elmenjem. Jaj, Alice kérlek, állítsd meg. Ne hagyd, hogy elmenjen.

- Bella kérlek, gyere be. Van egy meglepetésem. Nagyon fogsz neki örülni. Kérlek - kérlelte Alice.

- Hagyd. Mostanában úgy se tud örülni semminek. Olyan savanyú lett, mint a citrom. - mondta Emmett még mindig komoran.

- Na jó van elég volt ebből. Szia, Alice. Mond meg Esmenek, hogy majd valamikor jövök. Elmentem. Nem akarom tovább hallgatni ezt a bunkót - mondta kedvesem majd elszáguldott az autóval.

- Hé Alice amúgy mi lett volna Bella meglepetése?- kérdezte Emmett kíváncsian. Ezek szerint visszatért a jókedve.

- Ha bementek megtudjátok. - mondta szomorúan húgom. Emmett és Rosalie lépet be először az ajtón. Őket követte Alice és Jasper. Mikor beléptek az ajtón mindannyian megdöbbentek, majd kiült a mosoly az arcukra.

- Uram Isten. Edward te itt?- kérdezte Rosalie.

- Amint látjátok igen. És itt is maradok - mondtam nekik mosolyogva.

- Jó, hogy újra itt vagy öcskös - mondta Emmett majd belebokszolt a vállamba.

- Tehát akkor Edward lett volna Bella meglepetése?- kérdezte Jasper Alice-től.

- Igen, csak, hogy Emmett elüldözte. Köszi, szépen - mondta Alice.

- Hé nem csak én vagyok a hibás, ő is ugyan olyan hibás. Beletiport a lelki világomba - mondta Emmett sértődötten.

- Emmett ne, hazudj. Neked az volt a célod, hogy Bella neked essen és, hogy harcoljatok egyet - mondat Jasper megrovóan.

- Jól van, na. Tudjátok jól, hogy ha Bella ideges, akkor jó lehet vele verekedni - mondta Emmett megadóan.

- Emmett tudod jól, hogy ez nem játék. Bella ilyenkor nagyon kiszámíthatatlan. Ez nem jó móka. Kérlek, várd meg míg rendbe jön érzelmileg és utána piszkálhatod tovább - mondta neki Carlisle.

- Edward ha akarod megvárhatod Bellát a szobájában. Úgyis az ablakon fog bejönni. Azt jobban szereti használni, mint az ajtót - mondta anyám.

- Rendben akkor megvárom ott. De melyik az ő szobája?- kérdeztem.

- Csak kövesd az illatát és megtalálod - mondta anyám mosolyogva. Azt tettem, amit mondott és követtem Bella illatát egészen fel az emeletig. Mikor a régi szobám ajtaja elé értem egy kicsit meglepődtem. Ez lenne Bella szobája? Kérdeztem magamtól. Ha igen, ha nem attól még bemegyek. Mikor beléptem a szobába minden ugyan úgy volt, mint mikor elmentem. A kanapém az ablak mellé volt tolva. A szekrényeim is a helyén volta. A CD-k is ugyan olyan sorrendben álltak. Egyedül a lejátszómat cserélték le egy modernebbre. Ugyan úgy, mint a többi elektronikai dolgot a szobába. Még az a nagy francia ágy is ott volt a szoba közepén, amit még Bellának vettünk, hogy ha itt alszik, akkor kényelmesen tudjon aludni. Egyedül a szekrény tetején lévő képek voltak újak a szobában. A legtöbb képen Bella és én voltunk, de volt itt a gyerekekről és a családról is kép. Merengésemből egy halk kopogás zökkentett ki. Az ajtó résein Alice dugta be a fejét.

- Bejöhetek?- kérdezte.

- Persze. Nyugodtan - mondtam neki.

- Bella semmit nem változtatott a szobán. Mikor megkérdeztük tőle, hogy mit akar lecserélni akkor azt mondta, hogy semmit. „Ez így tökéletes, ahogy van.”- idézte Bella szavait majd a hozzá tartozó gondolatot is megmutatta. Bella és ő a szoba közepén állnak és el vannak merülve a saját gondolataikba. Majd Bellára néz, aki sír.

- „ Bella? Megint ő?- kérdezte Alice”

- „Igen. Nagyon hiányzik. Miért volt ilyen hülye? Miért kellet magát megöletnie? Miért menekül el minden elől?- kérdezte tőle Bella.”

- „Tudod jól, hogy milyen volt. Ez volt Edward.” Mikor Alice kimondta a nevemet Bella megremeget.

- „Oh, Bella kérlek, ne haragudj. Sajnálom. Nem akartam. Tudom, hogy rossz amikor valaki kimondja a nevét.”- kért tőle bocsánatot Alice.

- „Semmi baj. Nem a te hibád. Nem kellene most szomorkodnunk, ha én nem lennék.”- mondta kedvesem. Mért mondta ezt. Ha ő nem lett volna, még mindig magányos lennék és soha nem tudtam volna meg, hogy milyen valakit szeretni és, hogy milyen a szerelem.

-„Ezt, hogy érted?”- kérdezte Alice kíváncsian.

-„Úgy Alice, hogy ha nem ismertük volna meg egymást, akkor még mindig élne, és itt lenne veletek. Bárcsak én haltam volna meg. Alice én nem akarok tovább élni. Nem tudok nélküle élni.”- mondta kedvesem kétségbe esve.

-„Bella ezt Carlisle és Esme soha nem hallhatja meg. Tudod mi volt akkor, amikor meg akartad magad öletni néhány nomád vámpírral. Ha nem láttam volna időben, akkor már tényleg halott lennél. Tudod jól, hogy Esme már csak a gondolattól rosszul lesz. Carlisle pedig kitér a hitéből. Tudod nagyon jól, hogy Carlisle soha senkit nem bántott még, de én is azt mondom, hogy akkor azt megérdemelted. Legalább azóta se jutott ez az eszedbe. Egészen mostanáig.”- mondta neki Alice szigorúan.

-„Nem is gondoltam rá mostanában. Csak most eszembe jutott, de ne aggódj, nem próbálkozok meg még egyszer vele.” - mondta Bella.

Ezzel véget is ért az emlék. Döbbenve néztem Alice-re, hogy igaz-e amit láttam. Ő csak bólintott. Nem hiszem el, hogy Bella ilyet tett volna. És főleg miattam. És mért gondolta azt, hogy ha ő nem lett volna, akkor úgymond „nem haltam volna meg.” Ő volt az, aki miatt érdemes volt élnem. Na, majd ha hazajön, akkor lesz miről beszélnünk.

- Én most megyek. Nem sokára szerintem már jön - mondta Alice majd kihátrált a szobából.

Igaza volt. Néhány óra múlva már éreztem az illatát és hallottam a kocsi hangját is. Igaza volt Esmének. Tényleg az ablakon keresztül jött be. Én leültem az ágy szélére és onnan vártam. Mikor beugrott az ablakon egyből megdermedt és csodálkozva nézett rám. Már vagy két perce állhatott ott, amikor megszólalt.

14 megjegyzés:

  1. NAGYON JÓ LETT!
    VÁROM A KÖVIT!

    VálaszTörlés
  2. Hát szóval iszonyu gondban vagyok, mert már csak ismételni tudom magam, nem tudok már kifejezést arra, hogy mennyire tetszett ez a feji is. Nagyon szuper lett, Emett és Bella jelente pedig kifejezetten tetszett, a múltkorin egy kicsit könnyeztem, ezen pedig kacarásztam egy keveset. Na szóval nagyon várom a következető, és kiváncsi lennék azért arra eltelt 100 évre, pl, a gyerekek születése, hogy lett vámpír Bella , szóval ilyen "apróságokra", de lehet hogy jó lenne, ha Edward Alice fejében látná ezeket, legalább érezné milyen fájdalmat okozott Bellának. Jaj bocsi, hogy "beleszólok", csak ezeken agyalgattam közben. Nagyon ügyi vagy, de ezt már írtam párszor, várom az újat, puszi Anita

    VálaszTörlés
  3. mint már mondtam :) ez az egyik kedvenc részem. nagyon jó lett. Rose... fenomenális volt. Jól megoldottad. Emmett az hát igen. A beletiport a lelkivilágába szövegen nevettem egy hatalmasat. Az valahogy annyira távol áll tőle, hogy komolyan megsértődjön. De mint tudjuk csak a bunyókezdeményezés miatt volt.
    És nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy mi történt Carlisle-val mikor meg akarta magát ölni Bella? Hogy hogy kitért a hitéből a nyugalom embere?
    Szóval szuper volt minden.

    puszi

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Nagyon szépen köszönöm mindenkinek. A kérdéseitekre a válaszok csal annyi, hogy majd idővel Minden kiderül. Anita nem baj, hogy elmondod a véleményedet, sőt nagyon is örülök Neki. Szívesen fogadom az ilyen dolgokat. ÉS ha van még bárkinek ilyen kérése az nyugodtan írja meg és az is lehet, hogy úgy fogom majd megírni a történetet.

    Puszika Nektek

    VálaszTörlés
  5. Nekem az lenne a kérésem, hogy, minnél hamarabb folytasd :)
    Nagyon tetszett ez a rész is, hát igen.. Emmett nem hazuttolja meg magát, de annyira jó hogy Edward végre újra itt van,^^
    Nessi és Ed, megtudják hogy az apjuk visszajött?
    Jajj, ugye ma este teszel fel új részt ˇkérlelő arcˇ, nagyon várom....

    pusszíí:Detty

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!

    Nem tudom, hogy lesz-e új rész, mert még csak most értem haza és még nem kezdtem neki. Ha lesz is fent akkor is rövid és csak maximum 23:00-ra felé. Ja és Pénteken nem biztos, hogy lesz friss ugyan is nem leszek itthon, de ha gép közelébe leszek akkor majd lesz új. De szombaton mindenféleképpen lesz. Remélem nem haragszotok majd meg Rém nagyon.

    Puszillak Titeket.

    Ui: Detty a kérdésedre a válasz IGEN!

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Mikor lesz fenn a kövi?????
    Már nagyon várom!

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!

    Ma este,délután fele lesz friss, mert az előbb értem csak haza és még van egy pár dolog amit el kell intéznem és utána elkezdem írni.

    VálaszTörlés
  9. Szia! Nagyon jo a te történeted is. Nekem ez jobban tetszik, mint az enyém. Várom a kövit. Szeretném megkérdezni, hogy felrakhatlak-e a blogomra. Mármint a blogod címét?
    Puszikah : Toti

    VálaszTörlés
  10. Szia Toti!

    Szerintem ez nem igaz. A te történeted is nagyon jó. Nekem nagyon tetszik. Mindig alig várom a folytatást. Igen ki teheted. Én is kirakhatom a tiedét?

    Puszka Évike

    VálaszTörlés
  11. Szia nagyon tetszik a történet!!mikor lesz folytatás??:))

    Meli

    VálaszTörlés
  12. Annyira ügyes vagy!!! most találtam rá az oldaladra, és annyira izgalmas volt, hogy nem akartam abba hagyni...még akkor se amikor már befejeztem az utolsó fejezetet:) annyira várom már a következő réészt!!!nagyon ügyes vagy!!! puszii Mesii

    VálaszTörlés
  13. Sziia!
    Persze, hogy felrakhatod:D Megtiszteltetésnek veszem. :D
    Puszikah: Toti

    VálaszTörlés
  14. Szia ma lesz belőle új rész?? úgy várom már..:!!:))

    Melinda

    VálaszTörlés