9.fejezet

Vadászat

(Bella szemszöge)

Egészen az erdő közepéig futottunk együtt. Onnan négy felé váltunk szét. Alice, Jasper, Emmett és Rosalie mentek egy csoportba. Ők Dél felé vették az utat. Edward, Kristen, Lilly, Nessi és Oliver kelet felé vették az irányt, míg Esme és Carlisle nyugat felé indultak el. Edward és én észak felé indultunk el. Jól összehozták ezt nekünk a többiek. Mielőtt elmentek volna Alice-től és Emmett-től kaptam egy elég sejtelmes mosolyt. Na, gondoltam ezek készülnek valamire, de nem fog nekik sikerülni. Attól még, hogy Edwardal maradtam kettesbe nem fog történni semmi.

-Induljunk.-mondtam Edwardnak majd elkezdtem futni. Hamar utolért.

-Bella beszélhetünk?-kérdezte Edward.

-Miről akarsz beszélni? Szerintem nekünk nincs miről beszélni.-mondtam Neki nem túl kedvesen.

-Kérlek csak hallgass végig. - szinte már könyörgött Nekem.

-Rendben van, hallgatlak, de gyors legyél. Vadászni is szeretnék.-még mindig elég rideg volt a hangom.

- Csak bocsánatot szerettem volna kérni, azért amit tettem. Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nincs, mentség arra, amit veled és a gyerekekkel tettem, de meg kell értened, hogy a te biztonságod érdekében cselekedtem így. Nem tudtam volna elviselni, ha az én hülyeségem miatt neked kellett volna meghalnod. Abba beleörültem volna. Mindent azért tettem, mert szeretlek. És még mindig nagyon szeretlek.-mondta Edward. Láttam a szemében, hogy minden, amit mondott igaz és valóban így gondolja és azt is elhiszem, hogy szeret, de mind ez túl késő.

-Edward én is szeretlek és örülök, hogy élsz és újra láthattalak, de ezekkel a dolgokkal elkéstél. Nem tudok neked megbocsátani. Talán néhány év múlva. Sajnálom. -mondtam Neki már sokkal kellemesebb hangnemben. –Mehetünk tovább?

-Igen. –mondta Edward.

Elindultunk és elég hamar találtam magamnak egy szarvast, amivel elég hamar végeztem. Miután végeztem szememmel Edwardot kerestem. Egy Tőlem nem mesze lévő fán állt és onnan figyelt.

-Te nem vadászol?-kérdeztem Tőle kíváncsian.

-Nem. Tudod Nekem nem szabad állatokra vadásznom. Ez a Volturi egyik szabálya. Amúgy nagyon ügyes vagy. Szépen csináltad. - dicsért meg.

-Köszi. Emmett volt a tanárom. Igaz vele mindig csak medvékre vadásztunk. Nem tudom, mit élvez abban, hogy mielőtt végez, az állattal eljátszadozik vele.

-Ez Emmett. Ő így szeret vadászni. Neki ez izgalmas. Ebben leli örömét. Kérdezhetek valamit Bella?

-Persze Edward. Nyugodtan kérdezhetsz. –kíváncsi vagyok, hogy mit akar.

-Mióta itt vagytok eddig soha nem néztél a szemembe. Mi ennek az oka?

-A szemed színe miatt.-mondtam, de láttam, hogy nem igazán érti.-Tudod én imádtam a szemed színét. Olyan szép aranybarna volt. Gondolom, tudod, hogy akkor, amikor még ember voltam milyen hatást értél el nálam, amikor a szemedbe néztem.-bólintott, hogy igen. - Na és én azokat a szemeket akarom megjegyezni nem pedig a vörös szemeidet. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de addig, amíg ilyen a szemed nem is fogok a szemeidbe nézni.

-Értem és köszönöm szépen, hogy ilyen őszinte vagy velem. Elárulnád nekem még azt, hogy milyen képességeid vannak, persze ha nem titok?-kérdezte Edward.

-Nem titok. Aro is tisztába van a képességeimmel. Azért is hívott minket segíteni. Mondhatni mi sokkal erősebbek vagyunk, mint a Volturi. Aro azért is kötött velünk szövetséget. Fél Tőlünk. Tudod nagy segítség nekünk az, hogy Alice látja a jövőt, de Jasper képességének is néha jó hasznát vettük. Hála neki nagyon sok harcot kerültünk el. Sikerült Neki lecsillapítania az ellenfelet és le tudtunk ülni normálisan beszélgetni. Edwardnak a képessége ugyan az, mint a tied. Tud olvasni mások gondolatába. Nessi ennek az ellentétje. Ő a saját gondolatait tudja megmutatni másoknak. Az én képességem elég összetett. Van egy pajzsom, ami az elmémet védi minden mentális képességgel szemben. Ezért nem tudsz se te, se Aro a gondolataimba olvasni. Ezért nem is hat rám se Jane, se Alec képessége. A másik képességem meg az, hogy bárki képességét át tudom venni, de nem csak rövid időre, hanem véglegesen. Ehhez vagy az kell, hogy a pajzsom alá vonjam vagy meg kell érintenem az illetőt. –mondanivalóm végére eléggé elgondolkodott Edward.

-Mennyi képességed van pontosan?-kérdezte kíváncsian.

-Sajnos erre nem tudok neked igazán válaszolni, mert magam se tudom. De mondok néhányat, ha akarod. –kérdeztem Tőle kedvesen.

-Persze. Nagyon érdekel.-mondta örömmel Edward.

-Na már most. Tudok magam köré egy szilárd pajzsot kiterjeszteni, ami a fizikai erőktől véd meg. Tudom irányítani az időjárást és a földi elemeket. Na meg mindenkinek a képességét a családból, a Volturiból, a Denali-klánból és még sorolhatnám. Utazásaink során nagyon sok vámpírral találkoztam, akinek átvettem a képességét és Carlisle is elküldőt nagyon sok helyre, hogy tovább bővítsem a tudásomat. Mindezt nem azért tettem, mert hatalmat akartam magamnak szerezni, hanem hogy a családomat meg tudjam védeni. Nekem Ők a legfontosabbak. -A mondat végére felnéztem Edwardra, aki úgy állt ott, mint egy kőszobor. -Edward minden rendben? Valami baj van?

-Nem Bella nincs semmi baj, csak nekem ez egy kicsit meglepő. Nem tudom elhinni, hogy ez te vagy. Eddig is erős voltál, de most még erősebb vagy. Soha nem álltál szilárd lábakon. Mindig az a csetlős-botlós ember lány voltál. Most meg egy gyönyörű, erős és rideg vámpír áll előttem. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nekem a régi Bella jobban tetszik.-mondta Edward.

-Nem haragszom Edward, csak annyit akarok hozzáfűzni, hogy én ugyan olyan vagyok, mint rég csak azt az oldalamat csak a családom láthatja. Ez az én álarcom. Ezzel tudom megvédeni a családomat. Ha nem mutatom magam gyengének, hanem erősnek és magabiztosnak senki nem mer velünk kikezdeni. Amióta én is Cullen vagyok, azóta a vámpírok még nagyobb tisztelettel néznek ránk. Egyszer mikor Emmett és Rosalie elutaztak néhány nomád vámpír meg akarta támadni Őket, de észrevették Rosalie nyakába a címerünkkel díszített nyakéket egyből meghátráltak és a bocsánatukért esedeztek. Sokkal jobban félnek Tőlünk a vámpírok, mint a Volturitól, de mi ezt a félelmet nem ara használjuk ki, hogy uralkodjunk a többi vámpíron, hanem, hogy a családunk biztonságba legyen. Ezzel tudjuk magunkat megvédeni. Ebből a családból kerültél te ki Edward. Ezt a családot hagytad te magad után hátra. Te is velünk együtt lehetnél boldog és a gyerekeidet is láthattad volna felnőni. Láthattad volna az első lépéseiket, hallottad volna az első szavukat. Ott lehettél volna, amikor először mentünk el velük vadászni. Olyan ügyesek voltak. Edward örült volna, ha az apja megdicséri és annak is, hogy ha lett volna egy olyan ember, akire felnézhetett volna. Tudod, hogy milyen rossz volt nekik nélküled felnőniük? Míg kicsik voltak minden nap megkértek valakit, hogy meséljen Rólad, de ez általában én voltam. Az esti mesék is Rólad szóltak. Hiába hallottak már minden történetet ezerszer soha nem unták meg. Minden szép pillanatból kimaradtál a saját hülyeséged miatt. –a végén már sírva fakadtam, mert már nem bírtam tovább, túl sok volt a keserű emlék.

-Sajnálom Bella. Ha tehetném, mindent másképp csinálnák. Én is örültem volna mindennek, de már nem tudok semmit se tenni.

-De Edward tudsz. Igaz nem tudod megváltoztatni a múltat, de a gyerekeidet és a családodat boldoggá tehet még. Még jóváteheted a hibáidat. - mondtam neki még mindig megtörve.

-És téged Bella? Téged már nem tudnálak boldoggá tenni?-kérdezte reménykedve Edward.

-Sajnálom Edward, de engem csak akkor tudnál boldoggá tenni, ha hazajönnél velünk a harc után.

-Bella. Tudod nagyon jól, hogy nem tudok innen elmenni. Csak Aro bocsáthat el, de ez soha sem fog eljönni, mert nagyon ragaszkodik hozzám.-mondta Edward szomorúan.

Éreztem a szavaiból, hogy Ő is szeretne velünk lenni. Én is szeretném. Szeretném újra érezni azt a mámorítóan finom illatát. Szeretnék újra a biztonságot jelentő karjaiba lenni. Akarom, hogy azok a kemény és mégis puha, finom ajkak az én ajkaimat kényeztessék, és hogy testünk és lelkünk újra egy legyen. De amire a legjobba vágyok, hogy újra belenézzek azokba a gyönyörű aranybarna szemeibe, hogy újra elveszek bennük. Szeretném újra érezni azt, hogy milyen gondtalannak lenni, de ezt csak az Ő karjaiba lehetséges. De mind ez csak az én vágyaim maradnak. Soha többet nem lehetek azzal a férfival, akit a legjobban szeretek.

-Szerintem ideje lenne visszaindulnunk. -mondta Edward letörten.

-Igen igazad van. Már biztos várnak minket. -helyeseltem.

Leugrott mellém a fáról és együtt indultunk el a többiekhez. 2-3 perc múlva már a többieknél voltunk.

-Na milyen volt a vadászat?-Kérdezte Alice.

-Volt valami?-füzte hozzá Emmett.

-Jó volt, de csak én vadásztam. És nektek milyen volt? És amúgy Emmett nem volt semmi csak beszélgetünk.-mondtam neki mosolyogva.

-Nekünk is nagyon jó volt a vadászat. Jól laktam egy hatalmas nagy medvével. Amúgy meg Bella nem hiszek Neked. Ha csak te egyedül vadásztál és utána meg beszélgettek az nem tart ennyi ideig. Amúgy meg beszélgetni lehet máshol is.-mondta Emmett azzal a kaján vigyorával. Látszott rajta, hogy tényleg nem hisz nekem.

-Ha nem hiszed el, akkor megmutatom.-mondtam Emmetnek majd megfogtam a fejét és megmutattam az előbb történteket.

-Ó a franca Bella. Azt hittem, hogy legalább láthatok egy kis ingyen pornót. Nem hiszem el, hogy hogy bírtátok ki azt, hogy ne támadjátok le egymást. Jasper azt mondta, hogy alig bírjátok ki, hogy ne támadjatok egymásra. –mondta Emmett szomorúan.

-Ne aggódj Emmett mert még mindig érzem és egyre erősebben. Főleg Bella felől. Szerintem most is csak fantáziál. -röhögöt Jasper.

-Ebből elég legyen fiuk. Ne velem foglalkozzatok, mert megkeserülitek. -fenyegettem meg Őket.

-Na Bella ne már. Ne fogd már vissza magad. Látni akarok egy kis ingyen pornót.-mondta Emmet és Jasperrel elröhögték magukat.
Na, én szóltam. Alice láthatta, hogy mire készülök, mert szólt a többieknek, hogy vigyázzanak. Támadóállásba álltam és Neki támadtam a két fiúnak. Jaspert ellöktem míg Emmettnek hátraszorítottam a karjait, hogy ne tudjon megmozdulni.

-Nem voltam az előbb érthető. Megkértelek titeket, hogy fejezzétek be. Nem? Ha tovább folytatjátok, nem fogjátok ennyivel megúszni.-sziszegtem Neki.

-Ne haragudj Bella. Ígérem, befejezzük.-mondta Emmett.

-Ajánlom is. Remélem te is megértetted Jasper?

-Igen Bella, sajnáljuk.-mondta lehajtott fejjel.

-Köszönöm. És most már induljunk.-mondtam majd mindannyian elindultunk vissza.