Az Alkonyat fogságában

Ez a történet onnan folytatódik, mikor Edward elhagyja Bellát és az egész
Cullen –család elköltözik Forks-ból. Itt Bella nem barátkozik össze Jacobbal, hanem Ő is elköltözik.


(Bella szemszöge)


Egy éve annak, hogy elhagytam Forks-ot és Londonba költöztem. Charlie nagyon szomorú volt, amikor bejelentettem, hogy elköltözök. Nem akartam magára hagyni, de nem tudtam volna ott maradni. Forks-ban minden rá és a családjára emlékeztetett volna. Nagyon hiányoznak. Hiányzik Esme anyai szeretete, Carlisle nyugodtsága. Ők ketten olyanok voltak, mint a pótszüleim. Rájuk mindig számíthattam. Hiányzik Alice is, aki a legjobb barátnőm volt. Mellette mindig vidám voltam, de a nevetése hiányzik a legjobban. A nevetése olyan volt, mint ha ezer csengetjük szólt volna. Jasper is hiányzik. Igaz soha nem voltunk közeli viszonyba. Ő friss vegetáriánusnak számított, ezért nehezen tudta elviselni a vérem illatát. Sajnáltam is ezért, hiszen miattam kellett szenvednie. A mackós Emmett is hiányzott. Mindig meg tudott nevetetni. Igazából azon röhögött ő is és Jasper is, mert én egyfolytában bénáztam és vicces helyzetekbe hoztam magam. A mindig gyönyörű és utálatos Rose is hiányzott. A legjobban mégis életem szerelme hiányzott. Ő, aki ha rám nézett elkáprázatott azzal a gyönyörű aranybarna szemeivel. De nem csak a szemei váltották ki belőlem azt az állapotot. Az illata, a teste, az egész lénye hipnotizált. Nagyon hiányzik minden. Mikor elment nem hagyott nekem mást hátra csak az emlékét és azt az ürességet, ami a szívemben van. Vajon hol lehet most és mit csinál? Bella ezt most azonnal fejezd be. Szóltam magamra. Nem gondolhatsz rá, hiszen elhagyott. Azt mondta, hogy nem szeret és, hogy nem vagy elég jó neki. Hát igen. Ebben igaza volt. Hiszen ő maga a tökély, míg én csak egy átlagos emberlány vagyok. Barna haj és szem. Átlagos alkat és magasság. Igaz nem vagyok teljesen átlagos. Iszonyat béna vagyok, hiszen még a saját lábamban is képes vagyok megbotlani. Az agyam is fordítottan működik, hiszen egy vámpírba szerettem bele és a napjaim nagy részét hét vámpír társaságában töltöttem, ahelyett, hogy féltem volna tőlük. A legtöbb embert, ha vámpírral találkozik, az agyuk figyelmezteti őket, hogy veszélyben vannak, és ha tehetik, akkor elkerüli őket. Velem ez nem így történt. Én nem féltem tőlük, sőt egyenesen vonzódtam hozzájuk. Ilyen nincs. Már megint a vámpírokra gondolok, és ha így folytatom, tovább megint rá fogok gondolni, pedig az utat kellene figyelnem. Mire rájöttem, hogy vezetek már késő volt. Észrevettem, hogy letértem az útról és épp egy fa felé tartok. Időm se volt már arra, hogy elrántsam a kormányt. Egyenesen belehajtottam a fába. Hatalmas zajt csaptam, mert ugyan is nem kötöttem be a biztonsági övemet és a szélvédőn keresztül kiestem a kocsiból és egy árokba estem. Na, itt aztán senki se talál meg. Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy ez egy erdő melletti kis kerülő út és itt nagyon ritkán járnak. A másik, hogy itt az árokban senki nem venne észre. Tudtam, hogy itt a vég. El fogok vérezni. Most senki nincs itt, hogy megmentsen. Nem féltem attól, hogy meg kell halnom, hiszen élnem se volt már miért. Vártam a halált. Éreztem, hogy kezdem elveszíteni az eszméletemet és kezdtem egyre rosszabbul érezni magamat a vérem illatától. Még egyszer utoljára elsuttogtam, hogy SZERETLEK EDWARD! Majd elnyelt a sötétség.


(Alice szemszöge)


Olyan hülye volt a bátyám. Ez volt élete legrosszabb döntése. Miért hitte azt, hogy Bellának jobb nélküle. Bella nem egy átlagos ember. Ő soha nem fog minket elfelejteni, ugyan, úgy ahogy mi sem. De nem elég, hogy szenvednünk kell Bella hiánya miatt, de még Edward is elment. Itt hagyott minket is. Egy nap elment vadászni és utána már nem jött többet haza. Elmentünk keresni őt, de csak pusztítást találtunk lépten – nyomon, de őt sehol. Esme ettől csak még jobban kikészült. Ha tehetné, egész nap sírna. Ami azt illeti én is. Jasper is teljesen ki van. Ő mindannyiunk szomorúságát átérzi. Úgy segítenék rajta, de tőlem is csak a negatív érzéseket kapja. Még Emmett se tudja jókedvre deríteni. Már neki sincs kedve mókázni. Naphosszat csak a tévé előtt ül. Rose-ra is átterjedt a szomorúságunk. Neki is hiányzik Edward, de még Bella is. Carlisle sincs soha itthon, állandóan a kórházban van. Holnapra közös vadászatot szerveztem. Van egy olyan érzésem, hogy holnap gyökerestül meg fog változni az életünk. Remélem az a változás jót fog jelenteni.

Másnap délelőtt.

Az erdőben futottunk. Már szét akartunk válni, amikor megéreztem egy ismerős illatot.

- Ti is érzitek? Olyan ismerős, de nem tudom honnan - kérdeztem a többiektől.

- Érzem, de én se tudom, hogy kié lehet – mondta Carlisle.

A többiek is tanácstalanok voltak kivéve Jasper. Az ő arca hitetlenkedő volt.

- Ő nem lehet! – suttogta Jasper majd elindult az illat irányába. Mi is követtük. Hajtott minket a kíváncsiság. Egyszer csak kiabálást hallottunk.

- CARLISLE! Gyere gyorsan. Segítened kell! –kiabálta kétségbe esve Jasper.
Nekünk sem kellett több. Gyorsabban kezdtünk el futni. Kiértünk az erdőből és láttuk, hogy Jasper egy lány mellett térdel. Mikor közelebb mentünk akkor láttuk, hogy az nem más, mint BELLA!

- Uram isten BELLA! – kiabáltam majd hozzá siettem.

Szegény eszméletlen volt és mindene tiszta vér. A szíve is alig vert már. Haldoklott. Az nem lehet. Nem halhat meg. Carlisle is Bella mellett termett és megvizsgálta.

- Carlisle meg tudod menteni?- kérdezte aggodalmasan Esme.

- Már nem segíthetek rajta. Nagyon sok vért vesztett - mondta Carlisle szomorúan.
Esme ha lehetett még jobban magába süllyedt. Mindenkinek rossz volt ez.

- Carlisle. Mi lenne, ha átváltoztatnánk? – kérdezte Emmett.

- Igen Carlisle. Emmettnek igaza van. Tedd meg kérlek - könyörögtem neki.

- Edward nem örülne neki. Tudjátok, hogy mit mondott.

- Ez igaz, de Edward elhagyott minket. Amúgy meg ő se akarná, hogy Bella idő előtt meghaljon – győzködtem tovább.

- Rendben, de csak akkor, ha mindenki ezt akarja - adta meg magát végül.
Mindenki belegyezően bólintott, még Rosalie is. Carlisle ezek után Bella nyakához hajolt és megharapta.

- Ti rendezzétek el a helyszint, addig Esme és én hazavisszük Bellát - Adta ki az utasítást apánk majd felemelte Bellát és Esmével az oldalán hazamentek. Jasper és Emmett felgyújtották az autót, Rosalie pedig eltüntette a nyomokat. Én a rendőrséget hívtam fel, hogy bejelentsem baleset történt. Mi után végeztünk mi is hazaindultunk. Épp, hogy beléptünk az ajtón látomásom támadt. Carlisle-t telefonon keresték a kórházból, hogy neki kell kimenni a helyszínre. Mikor vége lett a látomásomnak meg is szólalt Carlilse telefonja. A harmadik csörgésre felvette.

- Igen. Tessék?- szólt bele. - Mindjárt ott vagyok - mondta és letette, majd felénk fordult. – Nekem kell kimenni a helyszínre. Kérlek, addig figyeljetek Bellára – mondta majd adott egy csókot Esmének és elindult a kocsijához. Mivel nem volt semmi dolgom, felmentem Bellához. Mellette akartam lenni. Mikor beléptem a szobába láttam, hogy Bella nyugodtan fekszik az ágyon. Úgy nézett ki, mint aki alszik, pedig iszonyat nagy kínt élhet át. Egyetlen egy arcizma se rezdült. Három napon át így feküdt. Harmadik napon végre befejeződött az átalakulása és szép lassan kinyitotta a szemet. Furcsa lehetett neki. Bella felült az ágyon és körbe nézett. Megakadt rajtunk a szeme, majd egy hatalmas mosoly jelent meg ajkain. Kipattant az ágyból és vámpír sebességének köszönhetően, fél másodperc alatt átvágott a szobán és a nyakamba vetette magát.

- Ó Alice! Olyan jó titeket újra látni - mondat Bella.

- Nekünk is öröm - mondtam már én is mosolyogva.

Ezek után elengedett és a többieket is megölelte.

- Üdv újra köreinkben hugi. Most már te is a családhoz tartozol. Mit szólnál, ha elmennénk vadászni és utána megnézhetnénk melyikünk az erősebb - mondta neki Emmett majd és csontropogtató ölelésben részesítette Bellát.

- Mehetünk. Már úgy is nagyon kapar a torkom - mondta neki Bella.

- Akkor már tudod, hogy mi lett belőled? – kérdezte Tőle Carlisle.

- Igen és köszönöm, hogy megmentettétek az életemet. De lenne egy kérdésem. Hol van Edward? Ugye nem miattam nincs itt?- kérdezte Bella kétségbe esve.

- Ne aggódj Bella. Edward nem miattad nincs itt. Ha visszajöttök a vadászatból, akkor majd mindent elmondunk és neked is mindent el kell mondanod – mondta Neki Carlisle.

- Rendben. Akkor indulhatunk? - kérdezte Bella Emmettől.

- Csak utánad – mondta Emmett, majd az ablak felé mutatott.

Bella kiugrott az ablakon nyomába Emmettel és Rosalie-val. Esme és Carlisle is elvonult. Jasperre néztem, akinek egy levakarhatatlan mosoly volt az arcán.

- Látom már jobban érzed magad - mondtam neki.

- Igen. Bella újra boldogságot hozott a mi kis unalmas életünkbe. Már csak Edward hiányzik - mondta.

- Ebben igazad van. Csak reménykedhetünk, hogy egyszer újra visszatér hozzánk - mondtam Jaspernek majd kinéztem az ablakon. Alkonyat van újra. Megint vége van egy napnak, de holnap új nap kell teli boldogsággal és reménnyel. Csak remélni tudjuk, hogy minden olyan lesz, mint rég.

Belláék egy óra múlva tértek haza a vadászatból. Emmett szerint elsőre sikerült neki és még azt is mondta, hogy ügyes is volt. Mindannyian leültünk a nappaliba, hogy megbeszéljük a dolgokat. Elmondtuk Bellának, hogy nem sokkal ideérkezésünk után Edward elment és az óta nem tudunk róla semmit. Nagyon le volt törve ez miatt. Látszott rajta, hogy még mindig szereti Edwardot.
Ő is elmondta, hogy nem sokkal utánunk elköltözött ő is és, hogy épp az iskolába tartott, amikor történt a baleset. Mikor Esme megkérte, hogy részletezze elmondta, hogy pont ránk gondolt és nem figyelt az útra és ezért ment neki a fának. Ezek szerint mi okoztuk Bella balesetét. Még jó, hogy időben odaértünk és meg tudtuk menteni.


Már lassan öt éve annak, hogy Bella velünk van. Újra mindenki boldog. Igaz hiányzik Edward, de nem tudunk, ellenne mit tenni. Önszántából hagyott el minket. Épp költözés előtt álltunk, amikor hirtelen látomásom támadt. Edward épp a Volturihoz tartott, hogy megölesse magát. Gyorsan lefutottam a nappaliba és mindenkit odarendeljek, hogy elmondjam nekik a látomásomat. Bella és Esme a hír hallatán teljesen magukba zuhantak. A többiek is teljesen meglepődtek. Nem érették Edward cselekedetét.

- Alice! Meg tudjuk még akadályozni?-kérdezte Apám.

- Nem tudom. Holnapra már Volterába lesz. Ha Aroék nem teljesítik egyből a kérését, akkor még meg tudjuk akadályozni - mondtam neki.

- Akkor még mire várunk. Indulás – adta ki az utasítást apánk.

Mindannyian elindulunk az ajtó felé majd őrült futásba kezdtünk, hogy megakadályozzunk egy szörnyű katasztrófát. Ha jól számoltuk, akkor mi holnap estére meg is érkeznénk Volterrába. Reméljük a Volturi vár a döntéssel.

(Bella szemszöge)


Mikor Alice elmondta a látomását teljesen magamba zuhantam. Nem akarom, hogy Edward meghaljon. Az azt jelentené, hogy soha többé nem láthatom. Eddig legalább reménykedhettem abba, hogy még egyszer viszont láthatom. Meg érte volna rá újra várni, hiszen még mindig szeret és mindig is szeretett. Alice-ék elmondták, hogy Edward csak azért hazudta nekem azt, hogy nem szeret, hogy könnyebben el tudjam felejteni, ami valljuk be lehetetlen lett volna. Carlisle szerint holnap után estére Volterrában leszünk. Út közben meséltek nekem a Volturiról, hogy addig is teljen valamivel az idő.
Éjjel nappal futottunk megállás nélkül. Nem kellett megállnunk, pihenni, hiszen mi soha nem fáradunk el. Estére elértük Volterra kapuit. Két őr állt kint a kapuknál. Az egyik valami Felix volt, a másik pedig Demetri. Mind a kettőjüknek vörös szemei voltak. Ők nem állatokat öltek, hanem embereket. Kirázott a hideg a gondolattól. Én nem tudnék megölni egy embert se a vére miatt.
Carlisle megkérte őket, hogy kísérjenek a mesterükhöz. Teljesítették Carlisle kérését és bevezettek minket egy hatalmas ajtón ahol a három vezető ült. Aro, Marcus és Caius.

- Mi járatban vagytok erre? Drága barátom és ki ez a kis tünemény veletek?- kérdezte Aro mézes-mázosan.

- A fiam miatt. Arra szeretnénk kérni titeket, hogy utasítsátok vissza kérését. Ez az ifjú hölgy pedig Bella a lányom - mondta Carlisle és rám mutatott. Köszönés képp biccentettem nekik.

- Üdvözöllek nálunk Bella. És ne aggódj, barátom a fiad kérését vissza fogjuk utasítani. Nem ált szándékunkba megölni. Igaz gondolkodási időt kértünk, de már akkor meg volt a döntésünk. Holnap reggel tér ide vissza. Ha akarjátok, addig itt maradhattok. Legalább jobban megismerhetnénk az új családtagotokat - mondta Aro majd rám mosolygott. Azt hittem, hogy elhányom magam. Olyan álszent egy vámpír. Carlisle elfogadta a meghívást és az éjszakát Aroék körében töltöttük. Aronak nagyon tetszett a képességem. Tetszett neki, hogy nem látja a gondolataimat. Végre elérkezett a reggel. Mindjárt láthatom Edwardot. Aro azt mondta, hogy várjuk meg őt egy másik helyiségbe, hogy meglepetés legyünk neki. Felix vezetésével átkísértek minket egy másik szobába. Azt mondta majd szól, ha mehetünk. Alig vártam már. Tíz perc múlva Felix visszatért a szobába és mondta, hogy kövessük. Mikor az ajtó elé értünk Carlisle megállt és megkért, hogy itt kint várjak. Nem igazán akartam teljesíteni a kérését, de még is csak ő az apám ezért megtettem, amire kért. A hallgatózást nem tiltotta meg ezért elkezdtem fülelni.
Edward nagyon kiakadt mikor meglátta a többieket. Dühöngött. Megmondta nekik, hogy menjenek el, de Carlisle-ék egy tapodtat se mozdultak.

- Edward mond, mért akarod magadat megöletni? - kérdezte tőle Carlisle.

- Azért mert Bella meghalt. Ha ő nincs, többé akkor én se akarok - mondta neki Edward.

- De hiszen te hagytad el. Vele maradhattál volna. Senki se mondta neked, hogy hagyd el - mondta neki Alice.

- Sajnálom Edward, de Alice-nek igaza van. Ez csak a te hibád. Vele maradhattál volna, és akkor még mindig élne - fűzte tovább Emmett.

- Tudom. És ezért szenvedek a legjobban. Azért is mentem vissza Forks-ba, hogy megkeressem és elmondjam neki, hogy mennyire szeretem és sajnálom - mondta Edward megtörve.

Miért nem mondják el, hogy élek? Miért akarják, hogy szenvedjen? Gondoltam. Néhány pillanattal később kinyílt az ajtó és Rose jött ki rajta.

- Gyere, de maradj csendben - mondta ellentmondást nem tűrően majd megfogta a kezem és besétáltunk az ajtón.

Nem láttam Edwardot, mert a többiek pont úgy álltak, hogy eltakarjanak előle.

- Mit tennél meg Edward azért, hogy újra láthasd Bellát? –kérdezte tőle Alice.

- Bármit. Az égvilágon bármit megtennék, hogy újra a karjaimban tarthassam - mondta neki Edward meggyötörten.

- És ha láthatnád őt, de már nem olyan lenne, mint volt akkor is akarnád még? –folytatta tovább Alice.

- Mégis miről beszélsz? Soha többet nem láthatom, hiszen meghalt – mondta neki Edward.

Emmett és Jasper hirtelen elröhögték magukat.

- Na ja! Ha úgy vesszük Bella tényleg meghalt, de így mindenkinek jó. Jól áll neki a halál - mondta Emmett és közbe majdnem megfulladt a röhögéstől.

- Ebben igazad van - fűzte hozzá Jasper.

- Nektek teljesen elment az eszetek? Hogy tudtok Bella halálából viccet csinálni?- kérdezte Edward dühösen.

- Ó öcskös mi olyat tudunk, amit te nem. Igazam van hugi? Látom rajtad, hogy te is csak nevetsz ezen az egészen, de még Rose, Alice, Esme és Carlisle is alig tudja visszatartani a nevetést - mondta Emmett.

- Igaz bátyuskám, lehet, hogy számunkra ez vicces, de ő nem tudja a történteket - mondtam neki mosolyogva. - Lehet, hogy ha tudná, akkor ő is csatlakozna hozzánk.
Erre a mondatomra Emmett és Jasper félre állt és akkor szembetaláltam magam Edwarddal. Olyan meglepődött fejet vágott, hogy kitört belőlem a nevetés. Az egész terem az én csilingelő nevetésemtől zengett, amihez később a többiek nevetése is társult.

- És ilyenkor nincs nálam fényképezőgép. Alice miért nem hoztad el? Ezt meg kellett volna örökíteni. Ilyen bamba fejet még soha nem láttam. És Te Jasper?- kérdezte tőle hahotázva Emmett.

- Nem, de ha Edward nem változtat a vonásain, akkor Bella képes és megfullad a röhögéstől - mondta Jasper.

- De nem csak én. Nektek se kell sok hozzá bátyuskáim - mondtam nekik majd közelebb léptem hozzájuk és együtt nevettünk tovább.

- Amúgy miért nem mondtátok el neki, hogy élek? Miért tettétek fel neki azokat a kérdéseket?- kérdeztem Alice-től.

- Ja csak azért, hogy egy kicsit érezze a döntése súlyát és, hogy ne kezdjen el velünk ordibálni, hogy miért változtattunk át - mondta Alice mosolyogva.

- De hát ez, hogy lehet? - kérdezte Edward döbbenten.

- Tudod mikor mi elköltöztünk, rá nem sokkal Bella is elhagyta Forks-ot és ő is Londonba költözött. Egyik nap elmentünk vadászni és megéreztem egy ismerős illatot, akkor még nem tudtuk, hogy kié. Egyedül Jasper ismerte fel Bella illatát. Elkezdtük követni az illatot és akkor láttuk meg Bellát, aki egy árokba fekszik véresen. Autó balesetet szenvedet és már a halálán volt, amikor megkértük Carlislet, hogy változtassa át, mert tudtam, hogy előbb utóbb úgy is rájössz arra, hogy hiba volt elhagyni őt. Akkor ott Carlisle átváltoztatta és az óta Bella velünk él. Röviden ennyi - mondta Alice.
Mikor Alice végzett a történet mesélésével közelebb mentem Edwardhoz, majd a füléhez hajoltam és belesúgtam neki azt a két szót, ami eddig nem mondhattam neki:

- Hiányoztál! Szeretlek!- súgtam neki majd megcsókoltam. Ő is visszacsókolt. Olyan szenvedélyesen csókolt meg, mint még eddig soha. Ő szakította meg a csókunkat.

- Én is szeretlek, és nagyon sajnálom. Ígérem, soha többé nem hagylak el - mondta majd újra megcsókolt.

- Szerintem akkor lassan indulhatunk is – mondta Carlisle. - Köszönjük a vendéglátást kedves barátom!

- Gyertek máskor is - mondta Aro. - Viszlát Cullenek.
Mindannyian elköszöntünk majd ki-ki a saját párjával futásnak indult. Nagyon boldog voltam, hiszen visszakaptam Életem Szerelmét és Boldogan élhetünk Örökön Örökké.


Vége